2012. november 11., vasárnap

1. fejezet

Remélem tetszik?? :) Bocsi, hogy rövid lett :SS A következő rész egy kis meglepetést fog takartni, ha szeretnétek tudni , hogy mi az komizzatok!! Negatívat, pozitívat bármit!! ;))

                                                                      ~****~

„Mikor az ember átlépi egy másik ország határát, legelőször is nem az lepi meg, ami más, mint otthon, hanem ami ugyanaz. Talán azért, mert az utazás nagyon is felkelti az emberben a gyermeki képzeletet, a naiv csoda-várást és csupa rendkívülire, sose látottra, csupa "más"-ra készíti fel.”- írtam bele a naplómba, majd a puha ruháim közé raktam.

-Bepakoltam. – ordibáltam le anyunak. A szépen megpakolt 3 bőröndömet apu segítségével vittem le az emeletről. Már mindenki lent volt és segítettek a taxiba rakni. Igen már rögtön indultunk is, senkitől nem tudtam elköszönni Macy-t a legjobb barátnőmet a bejelentés után hívtam fel, őt is ugyanúgy lesokkolta, mint engem. Hónapok egymás nélkül, azért megbeszéltük, hogy hívogatjuk egymást, meg ott a facebook, msn, skype.
Gondolat menetemet a kistesóm szakította meg.
-      Bella, Bella hova megyünk?? – kérdezte tőlem a kis cuki hangján.
-nem tudom kincsem. – a mondatom befejeztével tekintetem az ablakra meredt, a repülőtérre kanyarodván megláttam egy hatalmas épületet, tele különböző hozzá rakott egységekkel, magyarán a váró termekkel. Emberek tömkelegei vitték a mázsás bőröndjüket A pontból a B pontba. Nem tudom én, hogy fogom a 3 bőröndömet a géphez cipelni, de majd kiderül. Ki másztam a taxiból és a sofőr már épp a kezembe akarta adni a bőröndöket mikor a poggyászszállító megérkezett, a cuccainkat egy szalagra téve röntgenfelvétellel ellenőrizték, hogy semmi illegálist nem viszünk-e ki az országból. A különböző ékszereket és elektronikai cuccokat egy pultra kellett rakni, majd következett a motozás. Sikeresen is átjutottunk az ellenőrző ponton. A jegyeinket egy kedves nő vette kezelésbe, már csak egy üvegajtó akadályozta meg, hogy végre újra érezzem a repülés ízét.

~****~

-Kérem kapcsolják be öveiket, a gép felszáll! – mondta be a stewardess.
És az álomutazás kezdetét vette, a gép felvette álláspontját és a felhők fölött jártunk. Az ablak mellett ültem és csak bambán bámultam, ahogy az égiek intézik a dolgukat. A nap épp lemenőben volt, így a kilátásnak is megvolt a mondja. A kissé rózsaszínes, narancssárgás felhő velem együtt szelte az eget. Talán már oly álmos lehettem, de utolsó emlékként még mindig felröppen, hogy az egyik felhő egy szívet ábrázol. Nem tudom mi jelentőség lehet ennek, talán Párizsba megyünk a szerelem városába, de végül a szemhéjaim nem bírták a rájuk eső nehezéket és lassan elröppentem az álomvilágba.
-Kicsim, kérsz valamit enni. – simogatást észleltem karomon, valószínűleg anyu aggódó tekintetével fogom szembe találni magamat. Ez be is következett, jó pár órát aludhattam, mivel mikor már épp kérdezni akartam apu, hogy mikor szállunk le, a stewardess ismételtem megszólalt.
Anyu kérdését annyiban hagytam, de úgy látszik ő is, mert nem kérdezett rá újból. A gép szép lassan leereszkedett, majd már csak gurultunk végig a kijelölt helyen, s végül megállt. Pont, mint a szívem, mikor fölszálltunk vert, mint a háborgó tenger, viszont leszállás közben már nyugovóra tért. Amikor a gép leállt vele együtt a szívem is, megláttam hol vagyunk. Az egyik szemem sírt, míg a másik nevetett. Ez az a hely ahova már évekkel ezelőtt el akartam jutni, élni, szórakozni. Mindent, amit lehetett. Anyuék szeme úgy ragyogott, mit az éjszakai fénynél a csillagok. Az ezer wattos
mosolyukat is beleértve. Rögtön nyakukba ugrottam és ezreivel hálálkodtam nekik.
-Jó jeggelt! – mondta a húgom még álmosan, szemei alatt kisebb karikák észleltették, hogy nem nagyon akart, még felkelni.
-Hol vagyunk? – Kérdezett újból. Apuék csak rám néztek és én kisebb sokkban végül kimondtam.
-Olaszországban. – vittem fel a hangsúlyt a végén, mint mikor egy kisgyermek cukorkát kap.  

2012. január 9., hétfő

Bevezetés és a szereplők

A belvárosban születtem, mindig is utáltam a nyüzsgést és a zajt. Nagy álmaim voltak, mégis mindenhez negatívan álltam hozzá. Utazgatni akartam, de anyagi helyzetünk ezt nem engedte meg. Görögország, Svájc, Berlin ezekre a helyekre is csak mamám segítségével jutottam el. Olaszország, Kanada erre a kettőre akartam nagyon eljutni, de én 16 évesen a 165 cm-emmel nem tudtam mit csinálni, hogy szerezhettem volna pénzt, nincs jó hangom, falábú táncos vagyok, nem vagyok egy művészlélek se. Esélyem se volt, de mi nap anya fülig érő mosollyal ragyogó szemmel tért haza. Meglepődtem és bevallom egy kicsit izgultam is, így rákérdeztem miért ilyen boldog, anyu azt válaszolta „miért én nem lehetek boldog?” és ezzel le is zártuk a témát, kicsit lelombozott a válasza. Felballagtam és ledőltem az ágyamra bekapcsoltam a tv-t és szerencsésen elaludtam. Este körül lehetett mikor hallottam, hogy apám lépbe az ajtón, szó szerint lesuhantam az emeletről és nyakába vetettem magamat, de nem csak én a kishúgom Angela is és a bátyám Josh is. Ha már a neveknél tartunk, én Bella vagyok.  Térjünk csak vissza a történetünkhöz, anyu szerencsésen is elrontotta ezt a drámai ölelkezést. Mind a négyen az étkezőbe mentünk és leültünk a székre, feszült csend honolt. Mikor apu felsóhajtott és csak egy szót mondott ki nekem mégis százat jelentett, azaz egy szó megvalósíthatja az álmaimat, azaz egy szó az „utazunk” szó volt. Persze mindenkit letaglózott, Angelát kivéve, aki bátran apu ölébe ült és megkérdezte hova megyünk. Nem válaszolt, még egyszer feltette a kérdését, mire anyu annyit felelt rá „ez még titok”. 


SZEREPLŐK(csak a család):




Bella Amaron   (1994.08.07)   
Kék szemű, félhosszú szőke haja van. Mint a bevezetőből is láttátok 165cm, nincs valami nagy tehetsége semmihez,de szeretne megtanulni gitározni, nagy álmai vannak. Két testvére Angela a kishúga és a bátyja Josh.




Angela Amaron (2002.03.01)


Tejföl szőke, imádnivaló kicsi lány, ugyanolyan kék szeme van neki is. Van egy kiskutyája Mate, amit igazából én és anyu találtunk ki neki. 




Josh Amaron (1993.06.12.)


A mi kis fekete bárányunk, mindig minden rosszba benne van. Állandó csajozás, és sosem áll le. Kivételes esett, mert apu szemét örökölte gesztenye barna szempár. Amúgy 173cm és barna haja van.


Katy Newman (1975.09.09)


Hát igen ő itt anyu, szőkés barna haj kék szempár, 175cm. Imád túrázni, biciklizni, de igazából mindent. Szerintem nem látszik rajta, hogy 3 gyermekes családanya nagyon jól bírja a gyűrődéseket. Apával egész jól kijönnek, bár néha adódnak kisebb-nagyobb gondok is.




Michael Amaron (1975.10.21.)


Imádom ezt a képet apuról, látszik mennyire fontos neki a munkája viszont velünk is van ideje foglalkozni, amikor csak lehet. Per pillanat most épen én nehezítettem meg apa munkáját, aminek őszintén nem örült, de ez van kicsi voltam. Szőkés barna haj, barna szemek, 179cm. Mellesleg imádja anyut és persze minket is.


HA VÁRJÁTOK AZ ELSŐ RÉSZT AZT KOMIBA IS SZERETNÉM LÁTNI :)